Hogy hiányozhat valaki, akihez alig van közöd? Bár ez így nem igaz. Sok közünk van egymáshoz. Ezer és egy évvel ezelőtti emlékek. Emlékek, amik most, hogy annyi év után újra találkoztunk, kezdenek újra előjönni.
Sok szempontból első, sok szempontból egyetlen.
Néha úgy érzem, kár, hogy akkor nem ismertük fel, mindkettőnknek több ez annál, mint amit akkor elismertünk. (Az eszem persze tudja, hogy akkor, tapasztalatlanul nem értékeltem volna, amit tud adni, leragadtam volna külsőségeknél, beidegződéseknél és elvárásoknál). Sokkal több volt. Valami, ami kibírt 20 találkozásmentes évet. Ami ott bújkált végig, mélyen.
És nem csak nálam. Többször felbukkant már, a semmiből, csak én nem voltam erre nyitott. Akkor még. Most kezdem felismerni, mivel találkoztam akkor.
Most is nehezen ismertem fel. Igen rég volt már olyan, hogy valakit nem a testem kezdett kívánni, hanem a szívem. Azt hittem már, ilyen nincs. Azt hittem, a vágy vagy van, vagy nincs, az érzelmektől függetlenül. Nagy meglepetés volt.
És pont mire kiengedett a feszültség, az aggódás, a feszélyezettség, és kezdtük felismerni, hogy a 20 évvel későbbi másik olyan valaki, akivel jó együtt lenni, jó beszélgetni, jó összebújni... addigra változott a helyzet.
Az első két hónapban havi egy alkalmat tudtam megoldani. Az utolsó héten hármat... És most hiányzik. Nagyon. Pedig ha nincs a változás, simán csak nem találkoznánk, pont ugyanez lenne. De az utolsó héten kimondtunk több olyan dolgot, ami nálam más megvilágításba helyezte a 25 évvel ezelőtt történteket is. És ezt nehéz elfelejteni. Nehéz elengedni.
Hiszem, hogy nem ez a vége. Hiszem, hogy van még dolgunk. Azt nem tudom, hogy ettől könnyebb, vagy nehezebb lesz a jövőben. De ott van a gondolataimban. És minden reggel jelzi, hogy én is ott vagyok az ő gondolataiban. Rá gondolni (vele lenni) igazi önismereti út. És szeretnék újra az az ember lenni, aki miatt egyszer régen (talán, ha igazat mondott - de ezt csak az évek során felszedett bizalmatlanságom mondatja velem szerintem) majdnem félretette az előítéleteit.
Hozzá mértem tudat alatt mindenkit akivel dolgom volt. De csak most ismertem fel, milyen magas volt a mérce.