Kattanás
Valami átkattant. A fejemben. Pl képes vagyok később feküdni, csak elő legyen készítve a másnapi kajám. Viszem magammal. És azt is eszem :) Vagy pl mikor a gyerek KFC-be akar menni, akkor nem azon jár az agyam, hogy mit fogok ott enni, hanem, hogy mi az előkészített vacsorám otthon. És az edzés is. Felülök a görgőre. Akár heti háromszor is, ha az az ukáz (ez különösen annak fényében meglepő, hogy bár már több, mint másfél éve itt élünk, a költözés óta két hónappal ezelőtt raktam össze először a görgőt, azt is az SPben, Ábel kedvéért :) és képes vagyok 80 percet letolni. És 5 perc után azt gondolni, hogy már csak 75 perc (és mindezt úgy, hogy megnyugvást okoz). Hosszú úszásokon sem alkudozom magammal, csak csinálom és fogynak a hosszak. Az edzőtábor hosszú úszásán is megkaptam, hogy milyen jó, hogy végigtoltam (és hozzátették, hogy nem az volt a kérdés, hogy meg tudom-e csinálni, hanem, hogy hajlandó vagyok-e, vagy behisztizek és hagyom a piccsbe. Asszem kicsit ismernek a csapattár...